Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

A demencia jelentőségét gyakorisága, hosszú lefolyása és gondozói igénye együttesen adja. A fejlett gazdasággal bíró társadalmakban az életkorral növekvő prevalencia miatt az egyre nagyobb arányú idősek között egyre nagyobb számú beteget jelent, míg a demens betegeket gondozó családtagokat adó fiatalabb korosztályok aránya csökken.

A demencia részben gyakorisága, részben krónikus volta mellett gondozói igénye miatt a XXI. század egyik legjelentősebb betegségcsoportja, „népbetegsége”. Prevalenciája a korral nő, 65 év felett 5 évente megduplázódik: 65 éves korban 1% körüli, 85 év felett 30%. Nőkben minden korcsoportban gyakoribb.

Játékfüggőséget és figyelemzavart is okozhat a gyerekeknél a túlzott internethasználat, derül ki az Index összeállításából.

Új kommunikációs csatornát fedeztek fel és írtak le a KOKI kutatói a Lausanne-i Egyetemmel együttműködve.

A gyermekneurológia területén az epilepsziás megbetegedések és azok differenciáldiagnosztikai problémája a leggyakoribb kihívás. A gyermekkori epilepszia gyakorisága 1%, a fiatalon induló rohamok hátterében gyakran perinatalis sérülés vagy agyi fejlődési rendellenesség áll.

A lamotriginnek a jövőben is első vonalbeli hatóanyagnak kell maradnia a fokális epilepszia kezelésében – derül ki a SANAD II vizsgálatból. Ellenben az eredmények nem támogatják, hogy a levetiracetám és a zoniszamid is első vonalbeli kezelést jelentsen.

Az empátia fejleszthető képességünk, s érdemes is vele foglalkozni, hiszen általa sokkal jobban megérthetjük társainkat, írja a HPWR.

A Kentucky Egyetem vezetésével amerikai és kínai kutatók egy longitudinális vizsgálatot végeztek, ahol ép memóriájú idős emberek kognitív teljesítményét értékelték tíz éven keresztül.